Sziasztok!
Nos, ahogy megígértem, érkezik a kis meglepetés novella, mivel végre összejött a 10 vélemény a harmadik fejezethez (aminek mellesleg nagyon örülök). :)
Ez a kis novella született meg legeslegelőször (még a prológ előtt), és félig-meddig megtörtént eseményeken alapul (hát, igen, nagy hatással volt rám a Bel Ami forgatás).
A novella az első fejezet egyik kis részletét fejti ki bővebben - miután Rob és Anne először találkoznak és beszélgetnek (nem számolom most ide a Mekis szerencsétlenkedést). És a legfontosabb: 18-as karikás a novella!! :)
Jó olvasást hozzá, és epekedve várom a véleményeket! :)
Ui.: a következő fejezet megint csúszik sajnos kicsit, mert még Aby sincs kész, és a hétvégén nem is ér rá, de remélem, hogy ez kicsit kiengesztel titeket. :D
„I saw a vision…”
„A szerelmi mozdulatok, amelyeket a pillanatnyi izgalom szül, nem határozhatók meg: olyan szabálytalanok, mint az álmok.”
/Kámaszútra/
Ahogy a taxiban ültem, egyetlen gondolat visszhangzott a fejemben: találkoztam Vele újra!
Hihetetlen volt ez az éjszaka… hogy Vele beszéltem. Keményen vissza kellett fognom magam, hogy ne őrüljek meg, és ne jöjjön elő a rajongó tinilány-énem. De végül sikerült visszaszorítanom, és egy szolidabb Anne-t a felszínen tartani.
Hajnalodott, mire a sofőr kitett a lakás előtt. Észre sem vettem, hogy már megérkeztünk, csak mikor figyelmeztetően rám köhintett a vezetőülésből. Meg voltam babonázva. Gyorsan kifizettem, majd felsiettem a szobámba. Pár perc alatt minimálisan rendbe szedtem magam, aztán már estem is be az ágyba; minden vágyam az volt, hogy végre érezzem a kiálló rugókat a vesémbe, meg a bordáim közé nyomódni.
Ahogy a fejem a párnámra hajtottam, még mindig Ő volt a gondolataimban. A mosolya, a szavai, a nevető, csillogó szeme. Legvégül az villant be, vajon mit szólna hozzá a „farkasom”, hogy egy másik férfi forog az elmémben, és nem ő. Aztán magával ragadott az édes tudatlanság.
A sötét, élettelen világ színesedni kezdett. Homályos körvonalakkal, formákkal találtam szembe magam, amik egy rövid idő után elkezdtek kontrasztosodni. Mint egy rosszul beállított kamera… A kép végül kiélesedett, és megláttam Őt.
Furcsa, hogy álmomban mindig tudom, mi történik, bármilyen abszurd is legyen az az esemény. Most is megérkeztek az információk: egy buliban voltunk – még a zenét is mintha észleltem volna halványan –, és már eléggé untuk magunkat, úgyhogy kettesben kilógtunk egy másik szobába.
Beszélgettünk, nevetgéltünk, miközben a vibrálás egyre erősödött köztünk. Én már látni véltem a kis elektromos szikrákat a levegőben. Ahogy belenéztünk a másik vágytól égő szemébe, mozdulnunk kellett egymás fel. A lendülettől összekoccant kicsit a fogunk. Éreztem, hogy belemosolyog a csókba, ami mézízű volt és leírhatatlan… lágy, de mégis erős, határozott.
A nyelvével végigsimított az ajkamon, én pedig automatikusan utat engedtem neki. Nem mintha lett volna más választásom – egy akarat nélküli bábbá váltam a karjaiban.
A keze átsimította a hátam, amiből elég keveset takart a ruha, amit viseltem, majd a derekamnál fogva még közelebb húzott magához. Mintha a saját testébe akarna olvasztani.
Aztán megéreztem a hasamnak nyomódó, növekvő erekcióját, és muszáj volt belenyögnöm a nevét a szájába.
– Robert…
Ő elvált tőlem, és kutatóan rám nézett. A szeme zölddé sötétült a vágytól, és rengeteg érzelem örvénylett benne. De nem merte megtenni a következő lépést, így hát nekem kellett cselekednem, mielőtt megőrülök a saját háborgó sóvárgásomtól.
Az ajkam éhesen tapadt a nyakára, miközben az észlelés peremén hallottam, hogy valaki benyit a szobába.
Kapkodva rebbentünk szét, én pedig rögtön hátrafordultam megnézni a váratlan látogatót. A szemem tágra nyílt, ahogy realizáltam Jake jelenlétét. Ő döbbenten és hitetlenül bámult vissza rám, majd csalódottság villant a barna szempárban, mikor rájött, hogy mit szakított félbe.
– Anne, mi folyik itt? – kérdezte reménykedve, hátha a hihető és elfogadható válaszommal még menthető lesz a helyzet.
Elfogott a bűntudat. Itt van álmaim pasija, aki csak és kizárólag az enyém, és én mégis… Miért nem elég nekem ő? Miért kell ezt is elrontanom?
Jake – mert ő egyértelműen Jake volt, és nem Taylor – közelebb lépett hozzánk, miközben fenyegetően méregette Robot.
– Nem hagyom, hogy lecsapd a kezemről! – morogta neki.
– Megosztozhatunk – villantotta fel Robert azt a tipikus mosolyát.
Jacobon látszott, hogy elgondolkozik a lehetőségen, aztán határozatlanul bólintott.
– De csak most az egyszer – mosolyodott el ő is, mire a szívem vad lüktetésbe kezdett.
Az indián férfi teljesen elém állt, és tűzforró ajkait az enyéimre nyomta. A csók heve a lelkem legmélyéig hatolt. Éreztem a meztelen felsőtestéből áradó hőt, ahogy átölel, miközben hátulról Robert emberi melegsége ellensúlyozta a szinte lázas tüzet, ami elölről ért.
A nyakamat érő lágy harapásoktól fel kellett nyögnöm. Jake az elnyíló ajkaim közé csúsztatta édes nyelvét, és elmélyítette csókunkat.
A másik kényeztető száj a vállamra csúszott, hogy ott is megkóstolja a bőrömet. Közben Jacob keze megtalálta hátul a ruha zipzárját, és határozottan lehúzta, aztán a nyakpánt gombjait kezdte kutatni. Miután sikerült végre mindet kibújtatni a helyéről, hagytam, hogy a könnyed selyem anyag a földre hulljon. Alatta csak egy fekete csipke bugyit viseltem, de azt is hamar lesimogatták rólam.
Már folytatták volna a kényeztetésem, de én a fejemen aprót rázva elléptem tőlük.
– Ti még mindketten ruhába vagytok… többé-kevésbé – néztem célzatosan Jake meztelen, rézszínű mellkasára.
Aztán visszafordultam a szőkés-barna hajú férfihoz, és igyekeztem megszabadítani az ingjétől. De az első pár, igencsak apró gomb után a könnyebb utat választottam, és az alját megragadva egyszerűen lehúztam róla.
Mikor megcsókoltam a kalapáló szíve feletti bőrt, akkor döbbentem rá, hogy milyen magas is hozzám képest. Ha én akarnám megcsókolni, le kellene húznom magamhoz a fejét… A gondolatot tett követte, és hamarosan már szenvedélyesen faltuk egymás ajkát.
Jake közben valószínűleg megelégelte az ölelkezésünk puszta bámulását, mert mögém lépett, és végigcsókolgatta a hátamat, le egészen a derekam aljáig.
Elváltam Rob gyengéden cirógató ajkaitól, hogy felhúzhassam az indiánom a földről, ahová térdelt, és igyekeztem megszabadítani a nadrágjától.
Mikor lekerült róla, villámgyorsan a másik férfit is kezelésbe vettem, aztán pár pillanat múlva már mind meztelenül méregettük egymást.
Engem elvarázsolt a testük: az izmaik, az annyira eltérő színű, de mégis ugyanolyan gyönyörű bőrük, a kiálló kis csontok és porcok. Hirtelenjében nem is tudtam, hová, kihez lépjek először. Mint mikor az ember a bőségesen terített ünnepi asztal előtt áll, és nem tudja, mibe kóstoljon elsőként.
Aztán Rob eldöntötte a vívódásom azzal, hogy mögém lépett, és a tarkómat kezdte harapdálni. Erre már Jacob is mozdult, és a melleim kényeztetésébe fogott.
A kétfelől érkező impulzus elgyengítette az egész testem; a lábam fel is adta a remegéssel vívott harcot, amitől a térdem bántó koppanás kíséretében találkozott a kemény parkettával. Én pedig szembetaláltam magam az egyik kiálló, hívogató medencecsonttal. Muszáj volt beleharapnom, megízlelnem a felette feszülő barna bőrt. Ettől Jake is összeomlott, és mellém térdelt.
Még nem tudta, kit szabadított magára…
A vágy vérvörös köde lassacskán elborította a tudatomat, és már mindegy volt, hogy melyik testrészt csókolom, és az kihez tartozik, csak érezhessem a selymes puhaságot az ajkaim, a nyelvem alatt.
Közben ők sem tétlenkedtek. Folyamatosan kényeztettek, ahol csak értek; kezek és szájak borították az egész testem, tökéletes összhangban, mintha nem két férfi ölelne, hanem egyetlen négykarú istenség. Soha nem érintették egyszerre ugyanazt a területet, soha nem csókoltak ugyanoda. Ha ekkorra még maradt volna egy cseppnyi képesség is bennem arra, hogy gondolkodjak, gyanakodni kezdek, hogy Robert eltanulta a gondolatolvasást Edwardtól. De még az ennél elemibb szintű összefüggések is kitörlődtek addigra a fejemből.
A hátam alatt megéreztem a kemény, hűsítő fát, a testemen pedig egy másik, lángoló testet.
Csak egy pillanatra akartam kinyitni a szemem, hogy megbizonyosodjak róla, tényleg Jacob fekszik-e rajtam, de a szinte feketévé olvadt, vágytól égő tekintet rabul ejtett. Nem tudtam szabadulni többé tőle.
Még akkor is az örvénylő sötétséget bámultam, mikor finoman belém hatolt.
Éreztem a tökéletesen kitöltő forróságot magamban, a feszülő, vibráló izmokat a testemnek nyomódni, de még mielőtt a vágy forgataga magával ragadhatott volna, megszűnt az égetés.
A belsőmben sikítva tátongott az űr, amit a hiánya okozott. Felnyögtem az ürességtől, folytatást követelve. És mintha csak az égiek meghallgatták volna a kívánságom, ismét bőr érintkezett a bőrömmel. De ez egészen emberi hőmérsékletű volt.
A homály egy kicsit felszállt a tekintetemről, és meglepődve vettem észre, hogy most már Robert simul hozzám.
Megcsókolt, miközben lágyan összeolvasztotta a testünket. Olyan volt, mintha egy puha, hófehér bárányfelhőben merülnék el.
Mikor elvált az ajkamtól, a mozdulatai gyorsabbá, erőteljesebbé váltak. A nyögéseink párája összekeveredett a szobában, édes fülledtséget adva a levegőnek; a szenvedélyünk kicsapódása nyirkosan borította be a testünket.
Aztán megéreztem a lüktetést az ölemben… az Ő lüktetését. Egy pillanatig csalódottság villant bennem, amiért engem ma nem fog utolérni a végső gyönyör, pedig már olyan közel vagyok hozzá, de Rob folytatta a kínzó és egyben mámorító mozgást. Kitartó egy fickó volt.
Mikor a szája ismét az enyémre tapadt, bennem is szétrobbant az Univerzum.
Hirtelen tértem vissza a valóságba, egyetlen gyors, fájdalmas rántással. Vadul ziháltam, miközben még mindig éreztem azt a lüktetést a testemben, amit Ő hagyott bennem.
Kellett jó pár perc, mire a légzésem lecsillapodott, és felfogtam, hogy hol is vagyok… a saját, átforrósodott szobámban, az izzadságtól nedves ágyon.
Majd a külvilág többi részlete is eljutott hozzám: a beáramló bágyadt napfény, az utca zajos forgatagából kiemelkedő éles dudálás, ami talán az ébredésem okozta.
Vártam még egy kicsit a kellemetlen érintésű lepedőn heverve, de nem múlt el a fájdalmas hiány, ami utánuk maradt, így inkább felültem, és megpróbáltam összeszedni magam.
Volt már, hogy külön-külön álmodtam Velük, de hogy egyszerre ostromoljanak a tökéletes lényükkel, ráadásul ennyire intenzíven… Ez is kizárólag Rob hibája!
_@/"
