Nyíri Eszter Stiga vagyok, diplomás óvónő, amatőr író.


Ez a történet Anne-ről, egy örök álmodozó, folyton nyüzsgő fiatal nőről szól, aki belevág az ismeretlenbe, hogy meghódítsa magának az egész világot, vagy legalább a boldogságot és az igaz szerelmet megtalálja.


Vajon valóra válthatja az álmait távol az otthonától, miközben az élet számtalan akadályt és buktatót sodor elé?!


„Kicserélt névvel ugyan, de rólad szól a mese.”

/Horatius/



A történet másik fontos szereplője Claire, aki Anne legjobb barátnője.

Az ő mindennapjait Abynél olvashatjátok:

http://franticlove-abigel.blogspot.com/

A két mese szorosan összekapcsolódik, és csak együtt élvezhető igazán!

Jó olvasást, keltsük életre a mesét!



2010. december 30., csütörtök

3. fejezet - All I want for X-mas...



Sziasztok!


Kicsit megkésve bár, de meghoztuk a karácsonyi fejezetet! :)

Most már nem kívánok Boldog Karácsonyt, helyette inkább nagyon kellemes, és szeretettel teli Új Évet! :)


És szeretném újra felhívni a figyelmeteket, hogy ha egy fejezethez érkezik legalább 10 komment, akkor hozok egy kis meglepetést. :)


Illetve megnyitottam a Beszélgetősarkot is; oldalt elérhetitek a linkre kattintva. :)



Jó olvasást! :)







3. fejezet – All I want for X-mas…



„A karácsonyi csoda a szívedben lakik.”
/Polar Expressz/




Mosolyogva léptem ki a gyerekszobából, és húztam be magam mögött az ajtót.
Peterrel nagyon hamar megkedveltük egymást; szerencsére a szülők is gyorsan hozzám szoktak, és gond nélkül rám merték bízni egy szem kicsi fiúkat.
Visszasétáltam a tágas konyhába, és ráérősen bepakoltam a mosogatógépbe azt a pár tányért, amiből ebédeltünk, aztán újra benéztem hozzá.
Már édesen szunyókált – mindig nagyon gyorsan elaludt –, a kis plüss mackóját szorosan magához ölelte. Megigazítottam rajta a takarót, majd halkan kimentem a nappaliba, és egy könyvvel a kezemben letelepedtem a puha kanapéra.

Az elmúlt két hét, mióta visszatértem Londonba, szinte észrevétlenül suhant el. Az időm nagy részét Peterrel töltöttem.
Megfogtam az isten lábát ezzel a kislegénnyel: nem volt túl sok probléma vele, mert ugyan eleven volt, de mindamellett szófogadó és könnyen kezelhető. Egy parányi nehézséget a nyelv jelentett; sok magyar szót nem ismert még, ilyenkor el kellett neki angolul magyaráznom, hogy mi micsoda. De három éves kora ellenére nagyon szépen beszélt, és rutinosan váltott a nyelvek között.

Épp elmerültem volna a történetben, mikor megcsörrent a mobilom.
Azt hittem, Sophie lesz az, hogy érdeklődjön, hogy vagyunk, de legnagyobb meglepetésemre Rob neve villogott a kijelzőn.
- Hallo! – szóltam bele megremegő hangon.
- Hi! Rob vagyok – köszönt be. Még telefonon keresztül is hallani lehetett, hogy mosolyog. – Nem zavarlak?
- Nem – hebegtem hitetlenkedve –, Petert épp most fektettem le.
- Petert? – kérdezett rá csodálkozva.
- A kisfiú, akire vigyázok. Délutáni alvásidő van – magyaráztam neki.
- Oh, tényleg. Rémlik, hogy mondtad. Én még az államokban vagyok, csak gondoltam, felhívlak. Megígértem.
- Ezt már többször is ígérted – emlékeztettem.
- És most álltam is a szavam. – Tartott egy pillanatnyi szünetet. – Két hét múlva Londonban leszek végre, összefuthatnánk valamikor – ajánlotta.
- Rendben. Hívj majd, ha a kontinensen vagy, és egyeztetünk.
- Ok. Legyen szép napod!
- Neked is! – köszöntem el, majd kinyomtam a telefont.

Döbbenten meredtem a készülékre. Tényleg felhívott?! Önszántából… szabad akaratából…
Gyorsan megnéztem a híváslistámat, és valóban ott volt a neve a fogadott hívások között.
Megbűvölten, tátott szájjal dőltem hátra a kanapén. Végigpörgettem a fejemben az egész beszélgetést, amitől még hihetetlenebbnek tűnt, hogy ez igazából megtörtént, nem csak a képzeletemben.



--*-*--



Kicsit több mint két hét múlva már izgatottan vártam, mikor hív. Akárhányszor csörgött a telefonom, várakozóan rezdültem össze, hátha Ő az. De eddig még nem jelentkezett.
Épp Peterhez mentem egy késő délelőtt, mikor éreztem, hogy a mobilom megzizzen a zsebemben. A fülemben volt a headset, úgyhogy anélkül vettem fel, hogy láthattam volna, ki a hívó.

- Hallo? – szóltam bele kérdőn.
- Hi! – csilingelt Claire hangja a vonal másik végén. A gyomromból egy pillanat alatt eltűnt a remegés.
- Szia! – köszöntem vissza neki.
- Jössz haza Karácsonyra? – tért rögtön a tárgyra.
- Igen, úgy tűnik, el tudok szabadulni pár napra – válaszoltam lelkesen. – Tudunk találkozni valamikor.
- Szuper! Én 19-én érkezem. Most lesz anya 60. születésnapja.
- Ja, rémlik – bólintottam hevesen. – Én csak 23-ára kaptam repülőjegyet.
- Hát, akkor majd otthon értekezünk, hogy melyik nap futunk össze.
- Na, és mi van Taylorral? – tértem át más témára. Sejtettem, hogy a helyzet változatlan, de sose lehet tudni, mikor múlik el az agybaja.
- Áh, semmi. Részemről még mindig mosolyszünet van.
- Még mindig bolond vagy – sóhajtottam mérgesen. – Szard már le azt a pár évet!
- Meg a lesifotósokat… Meg az egész felhajtást… – sorolta az átlátszóbbnál átlátszóbb ellenérveket.
- Meg az álmokat… – tettem hozzá keserűen. Neki megadatott a lehetőség, hogy azzal legyen, akire vágyik, mégsem akart élni vele. Szívem szerint jól felpofoztam volna, csak, hogy végre észhez térjen.
- Hagyjuk már! Na, és mi van Robbal? Megtanulta már kezelni a telefonján a kis zöld gombot? – Miközben Claire beszélt, valaki megkocogtatta a vállam. Mérgesen fordultam meg – nem igazán szerettem, ha vadidegenek hozzám érnek, és mivel a városban nem sok ismerősöm volt, szinte csakis vadidegen jöhetett számításba.

De tévedtem. Robert állt mögöttem… Az emlegetett… Baseball sapkát viselt – az álruha.
- Hello! – köszönt nekem mosolyogva.
- Claire, most le kell tennem. Visszahívlak. – A válaszát meg se várva kinyomtam. Majd később magyarázkodok neki. – Hello! Te mit csinálsz itt? – kérdeztem tőle meglepetten.
- Az Egyesült Királyságban promotálunk, és végre kaptam egy nap kimenőt.
- Honnan tudtad, hogy én vagyok az? – vontam össze a szemöldököm.
- A cipődről – mutatott rá az ezeréves, kopott, sárga tornacsukámra –, és ahogy magyaráztál a kezeddel.

Erre inkább nem is mondtam semmit.
- Meddig leszel Angliában? – érdeklődtem, miközben megfordult a fejemben, hogy vajon tényleg ennyire jó megfigyelő? Ezt a cipőmet maximum kétszer láthatta, a kézzel gesztikulálást pedig igyekeztem lekorlátozni, ha emberek között voltam. Csak nem mindig sikerült. Azt a kósza gondolatot, hogy talán csak rám figyel ennyire nagyon, már a megszületése pillanatában elvetettem.
- Csak ezen a héten – húzta el a száját. – Várnak még ránk az ázsiai és az ausztrál rajongók.
- Az nem sok idő – jegyeztem meg kicsit csalódottan. Így nem lesz semmi az „összefutásból”.
- Nem – rázta meg a fejét. – De januártól Londonban fogok forgatni, úgyhogy többet leszek itt. – Nem tudtam eldönteni, hogy a szeme tényleg célzatosan villant-e, vagy csak én láttam bele a helyzetbe.
- Akkor majd… találkozhatunk sűrűbben – hebegtem zavartan. Reméltem, nem hiszi azt, hogy a szavaim mögött több van, mint amennyinek két barát között lennie szabad.

Közben a nagy utcai óra elütötte a delet. Ijedten kaptam rá a pillantásom, hogy megbizonyosodjak róla, tényleg így elszaladt az idő.
- Oh… Bocs, de muszáj rohannom, különben elkések. – Nagyon nehezemre esett nem ott maradni és tovább beszélgetni vele.
- Persze. Majd hívlak. – Elmosolyodtam; hányszor hallottam már ezt tőle.
- Várni fogom. Szia!

Mialatt a lakáshoz siettem, megint elöntött a hitetlenkedés. Nem lehet véletlen, hogy ilyen gyakran találkozunk. Még nem tudtam, mit tervez velünk az Univerzum, de bíztam benne, hogy nem babrál ki velem.



--*-*--



Melegség költözött a lelkembe, mialatt a fénylő, csillogó karácsonyfát néztem.
Szenteste volt, és végre elért hozzám az a békés, meghitt hangulat, aminek ilyenkor minden ember szívébe be kellene költöznie.
A fa alatt nem volt sok ajándék, csak néhány személyes, vicces apróság. De épp elég ajándék volt, hogy pár napot együtt lehet végre a kis családunk.

Már túl voltunk a díszítésen, a vacsorán és a nagy beszélgetésen, mikor megrezgett a mobilom. Nem lepődtem meg annyira; egész nap rengeteg SMS-t kaptam a rokonoktól és barátoktól.
De most, ahogy megláttam, ki a küldő, kihagyott a szívem egy dobbanást. Robert írt nekem.
Nem volt hosszú üzenet, ennyi állt benne csupán: „Boldog Karácsonyt! Remélem, minden rendben veled!”

Remegő kézzel pötyögtem be neki a válaszom, hogy minden rendben, itthon vagyok a családommal, és ünnepelünk.
Pár perc múlva újabb SMS érkezett: „Én is a családommal vagyok. A csengőhangod még a régi?”

Felnevettem a kérdésén. Majd jött a csodálkozás, hogy még emlékszik a zavarba ejtő esetre, mikor hallotta az üzenetjelző hangom. Újra és újra ledöbbentett, hogy ennyire figyel minden apróságra.
Gyorsan válaszoltam neki. Megírtam, hogy még nem volt időm lecserélni, de rajta leszek az ügyön, és mire újra találkozunk, már más lesz.

Bő negyed óráig nem jött újabb SMS, úgyhogy kezdtem azt hinni, nem fog többet írni, de aztán megrezgett a készülék.
Az üzenete tele volt ígérettel: ha újra találkozunk, meg fogja hallgatni…



--*-*--



Karácsony utolsó napján Claire-hez is sikerült kijutnom.
Óvatosan, nagy odafigyeléssel vittem az ajándékát, nehogy eltörjön véletlenül. Reméltem, hogy tetszeni fog neki, bár még mindig nem voltam biztos, hogy pozitív lesz-e a fogadtatása.
Ahogy leszálltam a HÉV-ről, rögtön észrevettem a megállóban, annak ellenére, hogy a szakadó hótól alig lehetett látni valamit.

- Szia! – köszöntem neki. – Mi újság?
- Semmi – felelte egykedvűen. – Taylor felhívott. – Komolyan ledöbbentem; ezt csak így, ilyen nyugodtan közli?!
- Nem mondod! – hitetlenkedtem. – Mikor? Mit mondott?
- Tegnap, ebéd után.
- És? És? És? – Úgy tűnt, minden szót harapófogóval kell kihúznom belőle.
- Boldog Karácsonyt kívánt, és megkérdezte, mikor megyek vissza. – Végre megjött a hangja. – Mondtam, hogy 28-án…
- Én is akkor fogok – vágtam közbe meglepetten. Egyszerre utazunk vissza.
- De jó! Találkozunk előtte a reptéren? – lelkesedett fel Claire is.
- Hogy a manóba ne! Mást nem beszéltetek? – Éreztem, hogy a „Taylor felhívott” dologban még több is van.
- De, szóba került a szilveszter is. – Kérdőn néztem rá. – Hogy esetleg együtt… Sajnos akkor Sarah-val leszek, viszont 1-jén találkozunk.
- El se hiszem. Jót tett a hazai levegő? – kérdeztem tőle gúnyosan. Talán végre beismeri, hogy igenis egymáshoz valók. – És akkor most együtt vagytok?
- Majd meglátjuk, mit hoz az új év – rántotta meg a vállát.

Az izgalmas híreket hallva én sem tudtam tovább magamban tartani a Szenteste eseményeit.
- Azt hiszem, a következő év nekem is izgi lesz. – Claire kérdőn pillantott rám, mire folytattam. – Rob írt nekem SMS-t.
Gyorsan előkaptam a telefonom, és megmutattam neki a levelezésünket.
- Wow! Jól nyomjátok!

Időközben megérkeztünk a házhoz. Bent kellemes meleg fogadott, aminek kifejezetten örültem a kinti fagyos hóesés után.
Gyorsan megszabadultunk a nagykabáttól, átadtam jókívánságaimat Claire szüleinek, aztán felsiettünk a szobájába.
Claire a kisasztalhoz ment, és mikor visszafordult hozzám, már ott volt nála a becsomagolt ajándékom.
- Várjá’, várjá’! – szóltam rá, és én is kihalásztam az övét a táskámból, majd a kezébe nyomtam. – Boldog Karácsonyt! – mondtam mosolyogva. Biztos voltam benne, hogy nagyot fog nézni, ha kinyitja.
- Boldog Karácsonyt! – kívánta ő is.

Egyszerre bontottuk ki a jól becsomagolt meglepetéseket.
- Mész ám te a picsába! – hallottam meg Claire hangját, mire felnéztem az ajándékomról. Ő fejcsóválva nézegette a bögrén a „Cicalány” feliratot.
Folytattam a kicsomagolást. A papír mögül egy zöld gombokkal kirakott fenyőfa tárult elém. Óvatosan simítottam végig a tűkkel odaszegezett gombokon.
- Jaj, de jó! – mosolyodtam el. Claire megint kreatívkodott egy szépséget.
- Húzd ki a masnit! – bólintott a zöld szatén felé.
Óvatosan nyúltam utána; nem tudtam, mire számítsak. Az anyag meglepően könnyen engedett, és egy kis papír bukkant elő a fából, amin egy üzenet várt Claire kézírásával:

„Boldog Karácsonyt! Remélem, őt is ráírtad a kívánságlistádra! Claire”

Egyelőre nem értettem, hogy kit kellett volna kívánnom, de mikor megfordítottam a kártyát, rögtön rájöttem. A lap másik oldalán egy kép volt Robertről.
Igen, rajta volt a listán… és kaptam is belőle egy kicsit. Talán, ha az új évben nagyon jó leszek, a következő Karácsonyra többet kapok belőle.


Az este további része meghitt és mély gondolatokkal teli volt.
Egy nagy bögre forró csoki és jó pár mézeskalács angyalka társaságában megnéztük az Igazából szerelmet, ami mindkettőnknél kivágta a biztosítékot. Láttam Claire-en, hogy vadul cikáznak a gondolatok a fejében, ahogy a film kockái forognak. Az én agyamban is káosz volt – hiába próbáltam elnyomni a kis romantikus ábrándokat, nem sikerült teljes mértékben. Egy-egy képecske mindig felvillant, kínozva engem, hisz elég kevés esély volt rá, hogy egyszer valóra válnak.
Mikor éjfél után ágyba bújtunk, még mindig az a kellemetlen, kicsit fájdalmas érzés szorította a szívemet, ami a film alatt született bennem.
Halványan reménykedtem benne, hogy az álmom, amit annyira szeretnék, valóra válik egyszer… Ha igazán erősen akarom.










_@/"

20 megjegyzés:

  1. Szia!
    Csak úgy faltam a sorokat :)Egyszer csak vége lett...XD
    Nagyon tetszett! Igaz hogy most nem volt benne sok "Rob" de az üzenetek, a találkozás nagyon bejött! :)
    Mindig jár az agyam a részek után, hogy most lesz valami köztük, vagy nem? Anne egyre többet érez Rob iránt, és elhiszem hogy rossz lehetett neki hogy úgy várta a hívását! De Rob buksijába is belepillantanék :D
    No de majd a Szilveszter!? :D :D
    Boldog Új Évet Kívánok! :)
    Pussz:)
    Ui: Benne lennél egy cserében? :)

    VálaszTörlés
  2. Szia Stigu!

    Úgy örültem,hogy ilyen hamar jött a következő rész. Szuper jó lett ez a rész is. Ezek a pár mondatos beszélgetések, SMS - ek nagyon kíváncsivá tettek, vajon teljesül Anne vágya, Rob is többet akar. Nagyon várom, hogy kiderüljön mi lesz velük. Nagyon jó lett a karácsony, az ajándékozás, a Cicalány nagyon találó. Most is remekül együtt dolgoztatok Abyval. Nagyon várom a folytatást, ügyes vagy.

    Puszi: Judit

    VálaszTörlés
  3. Szia Stiga!
    Csak felugrottam a blogodra és meglepődve, de annál nagyobb örömmel látta, hogy hoztál új részt! Nagyon tetszett, Annának a találkozása Robbal igazán aranyos volt és teljesen rájuk vallott. Már egészen meglepődtem volna, ha nem lettek volna mindketten ilyen zavarban. A karácsonykor váltott SMS-k pedig nagyon édesek voltak, remélem hamarosan tényleg találkoznak, és történik valami komolyabb dolog is a beszélgetésnél! Nagyon várom a következő részt! Ugye hamar kapunk frisset?
    Addig is minden jót neked és sikerekben gazdag Boldog Új Évet kívánok neked!!

    Zsuzsi

    VálaszTörlés
  4. Szia! Nagyon tetszik a történeted! Remélem hamar lesz friss!!!!!!!!!!! B.U.É.K.

    VálaszTörlés
  5. Sziasztok!

    Nagyon szépen köszönöm, hogy írtatok, nagyon sokat jelent ez nekem. :)

    Először is, MINDENKINEK BOLDOG ÚJ ÉVET! :)

    Hát, ez a fejezet most rövidke lett, de legalább hamar jött. Nem tudom eldönteni, hogy melyik a jobb, ha hamar jön, és rövid, vagy ha lassabban jön, de 25 oldalas. :) Szerintetek? :D

    Mindenesetre a következő fejezetre egy kicsit többet kell várni, mert Aby épp államvizsga előtt áll, úgyhogy nem is merem, és nem is akarom a fejezetírással nyaggatni, az iskola az első! :) Szóval január vége felé várható majd csak friss. Addig én megpróbálok egy kicsit előre dolgozni; nem tudom, mennyire fog sikerülni, mert nekem is szükségem van egy kis kényszerszabira, szeretnék 1-2 (rengeteg) könyvet elolvasni, de sajnos egy nap még mindig csak 24 órából áll, amiből ráadásul 8-at munkával töltök. Eddig minden mást hanyagoltam szinte az írás miatt, most egy pici nyugit szeretnék, hogy pótolhassam az elmaradásaimat.
    Pluszban egy nagyon jó barátnőmmel, Sacckával is új történetbe fogtunk, ami szintén idő és energia. :)

    Az összejövetellel kapcsolatba: bármilyen hihetetlen, én is nagyon várom, hogy mikor jönnek már össze... :) Elég nyuszik mindketten, úgyhogy nem meg nekik olyan egyszerűen, mint két normális embernek. Pluszban ki tudja, milyen akadályokat gördít még eléjük a sors... :D


    Ancsa!

    A csere félig-meddig tud csak működni. Igazából erre a blogra nem nagyon szeretnék több bannert kirakni, a bannerek általában a főblogon vannak, itt csak a történethez nagyon szorosan kapcsolódók vannak kint (a frantic, ami az ikertörténet, meg a Carrier, ahonnan az összes hírt, cikket, stb.-t lesegetem). De a főblogra szívesen kiteszlek, ha küldesz bannerlinket/képet, ilyesmit.
    E-mailben, vagy itt még egyeztethetünk.

    Puszi mindenkinek: Stigu _@/"

    VálaszTörlés
  6. Szia!
    Nagyon tetszik a történeted, várom a következő fejezetet :)
    Üdv: Anna

    VálaszTörlés
  7. Szia Anna!

    Örülök, hogy ez a történet is elnyerte a tetszésed (főleg, hogy a főszereplőt is úgy hívják, mint téged :D ).

    A következő fejezet most már tényleg nagyon hamar jönni fog, ha ez a buta betegség nem kavar be, akkor már kész lenne, csak hát lázasan nagyon nem megy az írás. De most már nagyon belehúzok, és nemsokára a pályázatokkal is kész leszek, szóval tényleg nem kell már sokat várni.
    És egy kis meglepetés is jön majd... remélem, sikerül úgy megvalósítani, ahogy szeretném.

    Köszönöm, hogy ide is írtál.
    Pusz: Stigu _@/"

    VálaszTörlés
  8. Szia!
    Új olvasód lévén,kicsit lemaradva a többiektől,de én is faltam a 3 fejezeted!
    Szerintem Te vagy az egyetlen aki így áll a "MICIKE" ügyhöz...
    Tudod,azt mondják,hogy minden író önmagát helyezi bele a kedvenc karakterébe, és én szerintem te Anne vagy(vagy nem?).
    Hogy fogsz kimászni ezekből a szituációkból?Ugye nem a Kristen-es akadályra gondolsz?
    Kérlek siess a következő fejezetekkel,már alig bírok meglenni nélküle...:-)

    A Beszélősarokba most nincs erőm írni(menten elalszom,(lásd mikor írok)),de valameik nap majd firkantok valamit. :)
    UI:Biztos vagyok benne ,hogy sikerülni fog a meglepi megvalósítása!
    UI 2.: Jóbulást!Remélem hamarosan/már jobban leszel/vagy!
    A.i.:Sophie

    VálaszTörlés
  9. Szia Sophie!

    Köszönöm, hogy írtál, és örülök, hogy tetszettek az eddigi fejezetek :D /Szerencsére nem vagy nagyon lemaradva :)/

    Próbálok én Robhoz úgy hozzáállni, mintha ő is ember lenne... elvileg ő is az. :) Persze, jelentős adag van belőlem Anne-ben, de azért pár dologban különbözünk is. Ő sokkal spontánabbul veszi az életet, lazább, meg minden.
    A történet maga már szinte teljesen kész van fejben, úgyhogy olyan izgi látni, hogy ti miket gondoltok, hogy fog alakulni a helyzet. :) Kíváncsi vagyok, hogy a következő fejezethez mit fogtok szólni, mert lesznek benne meglepő dolgok. :)
    Az élet több akadályt is fog gördíteni eléjük, azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, hogy Kristen is lesz még képben, de ezen kívül még sok minden más is, és Kris azért csak halványan lesz szerepeltetve. :D

    A következő már a kertek alatt van, és utána tényleg nem lesz nagy szünet, mert az 5. fejezetet is elég hamar fel szeretném tenni.

    Várom a kérdésed a Sarokba is :D

    Jaj, és köszönöm a jókívánságokat, szerencsére már lázas sem vagyok, és már csak az orrom folydogál, meg kicsit köhögök (az sztem sose fog elmúlni).

    Üdv: Stigu _@/"

    VálaszTörlés
  10. Szia Stigu!
    Itt ismét Sophie!
    Örülök hogy jobban vagy! A köhögést leszámítva persze,hamar meggyógyultál!
    Lehet hogy írtó dühös leszel,de kiraknál egy linket,pont ide az orrom elé,hogy végre eljussak a sarokba is? Mert történetesen megint nincs időm rá,mindig van valami....pl tanulás és határidők...
    Biztos voltam benne ,hogy már pontosan tudod hogy-s mint fog végződni a story-d,és őszintén ... nem bánom hogy csavarokat akarsz!
    Látod,Én mondtam hogy Anne vagy!N e írd azt hogy ő spontább mint Te, hisz nézd meg,csak a úgy, saját kedvedért írod a blogod!(vagy nem?)
    Egy aprócska ötlet a lapodhoz: ragd ki címenként az írásaid (Pl:a nyelv kiválasztása rész alá..egyből szembetűnne!),hogy rákattintva a fejezeteket felsorolva áláthassuk.Szerintem...
    Mennem kell, ne haragudj.
    Sok sikert,és "iparkodj" a fejezetekkel!
    Szia!Várom!

    VálaszTörlés
  11. Szia Sophie!

    A beszélgetősarok itt érhető el:

    http://stigabiga.blogspot.com/2010/12/beszelgetosarok-az-interaktivitas-helye.html

    Amúgy fent, az oldalsávban, az "Aktualitások" utolsó linkjével is el tudsz jutni oda. :)

    Szintén oldalt ki van linkelve az összes többi blogom, úgyhogy azok is elérhetők egy kattintással.
    A fejezetek direkt vannak ennyire lent, az a mai modern üzletpolitika része, hogy ahhoz, hogy fejezetet tudj választani, végig kell menni sok "érdekességen", mint a plázákban. Hogy egyik szintről a másikra juss, végig kell sétálni a fél bevásárlóközponton. Itt hasonló a helyzet: ha jól le kell menni (bár tudom, hogy idegesítő) a fejezetekhez, akkor előtte látja az ember, hogy jé, mintha az írónak lenne még más története is :D És a linkekkel pár pillanat alatt el is elehet jutni oda is.

    A fejezet gőzerővel készül. Sajnos hosszabb lesz, mint terveztem, és így több időt is vesz igénybe a megírása. De lassacskán beindulnak a dolgok... lassacskán. :D

    Üdv: Stigu _@/"

    VálaszTörlés
  12. Szia Stigu! Ismét Sophie!
    Köszönöm a linked.
    Tök aranyosan írtál!De tényleg!
    Bámulatosan ötvözted számomra a "tankönyv szagú" részeket és az ok-okozatot!
    A lassacskán ugye napokat takar(max.2-3),ugye?
    Nem baj ha hosszú,hisz addig is szórakozol ameddig írod! Hidd el nekem,ez nagyon jó,főleg ha a "Múzsa" csókja után csak írsz és nem zökkented ki magad abból az állapotodból.
    Nagyon várom a kövit!A gőzerőt meg ne vidd túlzásba!
    Szia!

    VálaszTörlés
  13. Szia Sophie!

    A lassacskán már nagyon közel. Alig pár mondat van már hátra, aztán a gépelés, és az átnézés. A jövő hét elején fent lesz, ha csak nem történik addig valami vis major esemény... remélem, hogy nem. Nem gondoltam, hogy ilyen hosszú lesz ez a következő fejezet, de a szereplők általában saját életet élnek, az enyémek most ráadásul nagyon. Rob is önállósította magát keményen, és a végére Anne is belejött. :)

    Az utána következő rész aztán tényleg egész hamar fog jönni (és most tényleg!) :)

    Pusz: Stigu _@/"

    P.S. várom a kérdést a sarokba :D

    VálaszTörlés
  14. Szia!

    már régóta akartam írni de valahogy mindig elfejetettem!
    nagyon tetszik az összes történeted, de talán a legjobban ez...
    annyira kíváncsi vagyok h mi sül ki rob és anne kapcsolatából, nekem eddig az jött le h inkább anne akarja és rob kevésbé, de remélem ez változni fog, és taylor-ről példát vesz és kicsit nyomul!

    puszi:Anna

    VálaszTörlés
  15. Szia!

    nagyon szeretem a Tündérmesémet, iszonyat jól fogalmazol, nekem Anne szimpatikus belölle és én inkább Taylorrel hoznám össze!
    mindig meg akartam kérdezni, h miért nem Taylorröl írsz, Aby inkább Robról(Edward) szokott most miért cseréltétek meg!
    valahogy nekem is Taylor-jacob a szimpatikusabb!

    ja és alig várom már az új részeket!:D

    Puszi

    VálaszTörlés
  16. Szia Anna!

    Ami késik, nem múlik :D Köszönöm, hogy írtál. Most nekem is ez a kedvencem, mert annyira nagyon éles, erőteljes benne minden. Hihetetlenül velem él most a sztory, meg Anne... meg persze Rob. :)

    Hát, az erőviszonyok egyelőre elég tisztázatlanok még. Anne régóta kedveli Robot (ismeretlenül), valamiféle módon rajong érte. Rob meg más tészta... az ő érzelmeiről nem sokat tudunk (se én, se Anne... na jó, én tudom :D).
    Rob sajnos nem az a nyomulós fajta, szóval ez valószínűleg Anne-re marad, de ő egyelőre nem tesz lépéseket. Olyan ez, mint mikor inkább kételkedsz mindenben, minthogy cselekedni merj... szóval nehéz eset mind a kettő. :))

    Köszönöm még egyszer, hogy írtál.

    Puszi: Stigu _@/"

    Ui.: Már csak 3 vélemény kell a kiegészítő novellához!!! Hajrá, hajrá! :)

    VálaszTörlés
  17. Szia Rita!

    Hát, Anne szemszögéből látjuk csak a történetet, úgyhogy nem tudhatjuk Rob mikre gondol, miket érez. Szép lassan az ő karaktere is kirajzolódik, szép lassan egyre jobban összebarátkoznak. De Anne sem egy nagyon kapkodós, Rob meg aztán pláne :D

    Hát, ez az egész egy érdekes történet: igazából a Bel ami forgatásáig én még Edwardot sem bírtam, Rob meg a leginkább nem érdekelt. Aztán a forgatáson, úgy 10 méterről is olyan hatással volt rám ez a jelenség (mármint Rob), hogy az leírhatatlan. Szóval engem ott egyszer és mindenkorra megfogott, tényleg olyan volt, mint valami bűvölet.
    Edwardot még mindig nem bírom, de Robot annál inkább. Szóval nekem a Twilight-ban még mindig Jake a kedvenc, de a valós életben inkább Rob. Arról nem is beszélve, hogy én soha, de soha (tudom, ne mondjak ilyet) nem kezdenék nálam fiatalabb pasival. Tudom, hogy nem a kor számít, de nekem az rossz ómen. :) Ráadásul nekem Rob annyira elkülönül Edwardtól. Nála szét tudom választani, hogy a szerep Edward, de ő maga nem az. Taylornál ez ennyire élesen nem különül el... még mindig előfordul, hogy Abyvel beszélgetve Taylort le-Jake-ezem. :)
    Úgyhogy ezért lett Rob, emiatt a 2 hét bűvölet miatt... :)

    Remélem, hogy pár fejezet múlva azért te is megkedveled majd a fiút... :D

    Az új részek már itt vannak a kertek alatt. Amúgy én is alig várom, hogy írhassam és írhassam... már nagyon később szeretnék tartani, ahol a nagyon izgik lesznek... most még lassú víz. :)

    Köszönöm a véleményed.

    Pusz: Stigu _@/"

    VálaszTörlés
  18. SZIA!

    IMÁDOM EZT A TÖRÉNETEET, ANNYRA JÓL ÍROD LE AZ EMBEREK GONDOLATAIT, ÉRZÉSEIT!ÉS HÁT ROB A KEDVEMCEM SZÓVAL NAGYON ÖRÜLÖK H ANNE VELE FOG ÖSSZEJÖNNI!
    ALIG VÁROM MÁR A FOLYTATÁST!

    PUSZI:PATTI

    VálaszTörlés
  19. szia!

    olvastam amit az egyik kommentezőnek írtál, h amikor megláttad Robot, milyen hatással volt rád, hát én is hasonlót tudok elmondani, mondjuk én előtte is szerettem és amikor Londonba voltam a tesómnál és pont az utcán sétáltunk ő meg akkor szállt ki egy kocsiból pár méterre tőlem, van egy kisugárzása ami mindenkire hatással van szerintem!
    amúgy nagyon imádom az írásaidat, most a TM a kedvencem!
    remélem hamar lesz valami Anne és Rob között!

    puszi

    VálaszTörlés
  20. Sziasztok!

    Köszönöm, hogy megtiszteltek a véleményetekkel. :) És az olvasók is hálásak lehetnek, mert így összejött végre a 10 komment... :) Szóval, jön a meglepi! (amint válaszoltam :D)

    PATTI!

    Én is nagyon várom már, hogy folytassam, nagyon nagy élmény nekem írni a történetet. :)

    Virág!

    Igen, ez a Rob-hatás. Juj, irigykedek nagyon, hogy te kordon nélkül, élőben láttad őt. A forgatáson is voltak olyan helyzetek, amikor nagyon közel volt, meg 2 méterre ment el tőlünk, de azért mégis volt közöttünk egy kis szalag-kordon.
    Most nekem is a TM a kedvencem, annyira kellemes érzés, mikor írom. :)
    Hát, a kapcsolatukat illetően... lassú víz partot most. Egyikük sem olyan hirtelen karakter, szóval nem lesz egyszerű összehozni őket. :D


    Nah, akkor jöjjön a meglepi! :)

    Puszi mindenkinek: Stigu _@/"

    VálaszTörlés